megsebez
megsebez tárgyas ige
1. (kissé választékos) Megsebez vkit, vmit: sebet ejt vkin, vmin. Borotválkozás közben megsebezte az állát. Vívás közben megsebezte ellenfelét. Meg ne sebezzétek könnyű kis lábait, átkos Tüskék s rút kórók. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Megsebzi vkinek a szívét v. lelkét: nagyon megsért (3) vkit, sértésével, durva magatartásával nagy lelki fájdalmat okoz vkinek. „Te csak szeretője vagy…” Ezt mondta neked az anyád, s azzal sebezte meg a szívedet. (Jókai Mór)
megsebezhetetlen; megsebezhető; megsebzés; megsebzett; megsebző.
