leint
leint ige
1. tárgyatlan <Fent levő helyről> lent levő személy, ill. hely felé int. Az ablakból mosolyogva intett le az üdvözlő tömegnek. A páholyból leintett a földszintre. Egy … | tizenkétesztendős gyermekangyal | … a csöppke kis leánynak leint | kit az utcán, kapu előtt, gondos | melegen felöltözve lát. (Babits Mihály)
2. tárgyas (ritka) <Lent levő személy> intéssel lehív, leszólít vkit magához. Meglátta barátját az ablakban, és leintette magához az utcára.
3. tárgyas <Személyt, csoportot> fejének, kezének v. szemének mozdulatával figyelmeztet, hogy csendesedjék el. A karmester leinti a zenekart. Leinti a tapsolókat. || a. Leint vmit: intve lecsendesíti. Leinti a tapsot, a zajt. Ki inti le … | a juhász vad ebét? … (József Attila)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Fölényeskedve v. hatalmi szóval> rábír vkit, hogy vmely tevékenységével, megnyilatkozásával v. magatartásával hagyjon fel. Elég sokáig basáskodott, de végül is leintették. Magyarázkodni kezdett, de főnöke leintette. Bibókné elhalványodott, szólni akart, de Görgey leintette. (Mikszáth Kálmán) A tanító … leintette a gyerekeket. (Móricz Zsigmond)
leintés; leintett; leinthető; leintő.
