korhol
korhol tárgyas ige -t, -jon
1. (választékos) <Vmely hibájáért, helytelen cselekedetéért, viselkedéséért> hosszasan, komoly, rosszalló szavakkal, de jóindulatúan, javító szándékkal szid vkit; dorgál, pirongat. Kemény szavakkal korhol vkit vmiért. Sokat korholta rossz viselkedése, modora miatt. Reszkető ajakkal, keze fejét gyurván | Ott reménykedik, de György korholja durván. (Arany János) Egy csalfa nőért gyakran korholta. (Krúdy Gyula) Utasításokat ad Julisnak, nógatja, űzi, korholja. (Nagy Lajos)
2. (tájszó, régies, hangutánzó) Dörzsöl(ve koptat), horzsol vmit. A szarvas szörnyeteg … Lőcsláb oldalát korholta. (Vörösmarty Mihály) A koporsó tetejét korholja kapájával. (Jókai Mór)
korholás; korholgat; korholó; korholt.
