kóc
kóc főnév -ot, -a
1. A kender, len v. juta rostjainak fésülése, gerebenezése alkalmával a fésű fogai közt visszamaradó rövid hulladékszálak csomója; csepű. A kócból silányabb fonalat, madzagot sodornak. A kócot tömítésre használják. Megcsalták ezzel az ostorral: kócból van az fonva, nem kenderből. (Mikszáth Kálmán) || a. (szövőipar) Selyem, pamut, gyapjú szövésekor keletkező hulladék. Durva, fésűs kóc.
2. Általában kisebb-nagyobb csomót alkotó s rendsz. összekuszált növényi rost, szál v. szálaira tépett textilanyag. Bajuszt csinál magának kócból.
3. (bizalmas, rosszalló) Összekuszált, rendetlen, gyér haj, szőrzet. Fésüld meg ezt a kócot! [A lányok] szagosak, mint egy öreg borbélylegény, ki haj helyett már csak a nyaka kócát kenegeti. (Tolnai Lajos)
4. jelzői használat(ban) Kócból való. Kóc gyertyabél. || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, tájszó, régies) Hitvány, semmirevaló, pipogya <ember>. Hallgasson el, ki jó sorsán örűl! | Majd megtanítok egy pár kóc legényt. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. kócárus; kócbaba; kócevés; kócfonál; kócgyapjú; kóclabda; kócmadzag; kócnyelő; kócszalag; kócselyem; 2. kenderkóc; lenkóc.
