káptalan
káptalan főnév -t, -ok, -ja
1. (vallásügy) <Vmely katolikus egyházmegyében> a kanonokok testülete, amely a főpapnak a szertartásokban és az egyházmegye kormányzatában segédkezik. Az egri káptalan. Tanácskozásra összeült a káptalan. Cseléd volt a káptalan birtokán. A váradi káptalan … pört indított ellenem. (Ady Endre) || a. (vallásügy) Némely szerzetesrendnek egy-egy rendházban élő csoportja mint testület. || b. (vallásügy, régies) Katolikus vallási egyesület intéző, vezető testülete.
2. (vallásügy) A káptalan (1) gyűlése, tanácskozása. A káptalan elhatározta, kimondotta, hogy … A káptalan elé vitték az ügyet.
3. (történettudomány) <A középkorban> a káptalan (1), kül. mint hivatalos érvényű okiratok (szerződések, végrendelet stb.) kiállításának jogával felruházott testület, hatóság, amely levéltárában meg is őrizte az okiratokat; hiteles hely.
Szóláshasonlat(ok): több esze van, mint a káptalannak v. mint az egész káptalannak: nagyon okos, mindent v. mindenről tud. Szólás(ok): nem káptalan a feje: nem tudhat mindent, nem tarthat mindent észben.
káptalani.
