huncutka
huncutka főnév -kát, -kája
1. <Női hajviseletben> lecsüngő, fodorított kis hajfürt; tincs. Bálnokházyné … igen hatásos tünemény volt négy-négy huncutkával a homlokán körül. (Jókai Mór) Démonisága megkopott s halántékára bodorodó huncutkái már kissé időszerűtlenek voltak. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) <Férfi hajviseletben> elöl, a fül mellett kétoldalt lecsüngő göndör v. bodorított hajfürt; pajesz. [A menyecskék] becsületesen megrángatták a [cigány] huncutkáit. (Jókai Mór)
huncutkás.
