feliszik
feliszik [l-i] tárgyas ige föliszik
1. <Folyadékot, nedvességet> magába szív, felszív. A föld felissza az esőt. Az itatós felissza a tintát.
2. (átvitt értelemben, költői) Elnyel, eltüntet, megsemmisít vmit. Ha látnád, a por lelkedet felissza; Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt Hogy a muló perc élvéről lemondj? (Madách Imre) Mintha az alkony minden bánatát Felitta volna a zene magába. (Tóth Árpád)
felivás; felivó; felivott.
