felfázik
felfázik tárgyatlan ige fölfázik
<Főleg nő> alulról ható hideg következtében meghűl. Sokáig ült a hideg kövön, és felfázott. Hamar felfáztak Szegény purdék, mert a puszta gyepen háltak. (Arany János) Ne ülj a földre, felfázol, most is nyavalyás vagy, elvisz a szél. (Móricz Zsigmond)
felfázás; felfázó; felfázott.
