eredendő
eredendő [e-e-e] melléknév -en [e] v. -leg [e]
1. (vallásügy) Eredendő bűn: <a kereszténység tanítása szerint> az embernek az első emberpártól örökölt bűnös állapota. Az emberi gyarlóság csakugyan örökös velünk, mint az eredendő bűn. (Vas Gereben) Bűnöm csak olyan hát, mint az eredendő … (Arany János)
2. (kissé választékos) Eredendő hiba: olyan h., amely mindjárt kezdetben megvolt és most is megvan. Van egy eredendő hibája ennek az elgondolásnak.
