elhűl
elhűl tárgyatlan ige
1. <Étel, ital, melyet melegen szoktak fogyasztani>, langyossá v. hideggé s ezáltal kevésbé élvezhetővé lesz. Elhűl a leves, a tea. A mi bús asztalunkon elhűl az esti étek. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Közönyössé válik, elhidegül. Árpád vére se hűlhet el, Ámbár rég heverész a puha pamlagon. (Berzsenyi Dániel) Szeressük tovább is egymást, habár az egész világ iránt elhűlünk is. (Tompa Mihály)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Megdöbbenve elámul. Egészen elhűlt, amikor meglátta a rettenetes pusztulást. Elhűltem, amikor váratlan haláláról értesültem. Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát. (Arany János) Elhűltem a vakmerő mondásra. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Elhűl benne a vér: <személy> nagyon megijed. Amikor meglátta a szörnyeteget, elhűlt benne a vér.
elhűlés; elhűlő; elhűlt.
