bimbózik
bimbózik tárgyatlan ige -ott, -zék (-zon) bimbódzik ..óddzék (..óddzon)
1. <Növény> bimbót hajt, bimbó fakad rajta. Egy pár fiatal fa Ezüsttel bimbódzik, Zölddel leveledzik. (népköltés) A kertben már lila fürtökben virágzott az orgona és bimbózott a pünkösdi rózsa. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, költői) <Kellemes érzés, hangulat> sarjadni kezd, fejlődésnek indul. Boldog remények kezdtek bimbózni lelkében. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kibimbózik.
bimbózás; bimbózó.
