Speciális kísérletek
Speciális kísérletek
Figyelje meg a kölyökkutyák viselkedését, amikor először kapnak pórázt. Melyek azok, akik nekikeseredetten vonakodnak attól, hogy akár csak egyetlen lépést is tegyenek? És melyek azok, akik szívesen és gyorsan engedelmeskednek a póráz irányításának?
Ha már áthidaltuk a kezdeti nehézségeket, kezdődik az előrehaladottabb "pórázpróba". - Szűk kapualjakba visszük a kutyát, zakatoló kocsit kell körüljárnia, egy sor lépcsőn föl- és lemennie, pocsolyákba, különféle talajfajtára visszük őt (kavics, fű, csúszós parkett, vagy gyűrött, zörgő papír), ahol szaladgálni kell. Ez mind értékes információt nyújt vérmérsékletéről és rátermettségéről: konok, figyelmetlen, elővigyázatos, éles megfigyelő-e, félénk vagy megbízhatatlan? Egy jövendő őrző-védő kutyánál hallatlanul fontosak ezek a kísérletek!
Hogy egy kutyakölyökben a bátorság és támadókedv mennyire fejlett, ezt legjobban "harci játék" megszervezésével tudjuk megállapítani. Vegyünk egy körülbelül 60 cm hosszú rongydarabot vagy vászoncsíkot, és huzigáljuk a fiatal kutya orra előtt a padlón. Ha odakap, játsszunk vele kicsit. A reakcióit osztályozzuk 0=semmi reakció; 1=gyenge reakció, a kölyök hamar elveszti érdeklődését, és csak rágcsálja a rongyot; 2=közepes reakció, a kiskutya beleharap és ráncigálja; 3=a kölyök harap, ráncigál, mozog, rázza, és csak nagy nehezen hajlandó elengedni a rongyot.
Abbahagyja a kölyök a ráncigálást, amikor az ember rákiált, és szabad kezével a földre csap? Vagy most válik agresszívvá és magánkívül kezd tombolni? (Akkor nem valami alkalmas ember körüli szolgálatra.) Csak rövid időre hagyja abba a játékot, és abban a pillanatban, amikor elhallgatunk, ismét elkapja "zsákmányát", vagy gátolttá válik, és félni kezd?
A kísérlet utolsó részében hagyjuk "győzni" a kutyát. Engedjük át neki a rongyot, és figyeljük meg: abbahagyja-e a játékot, és újabb ingerlésre vár-e, hogy folytassa? Vagy arra feni a fogát, hogy "zsákmányát kikészítse"? Hogyha az utóbbi, mindenképpen természetes reakció lép fel, akkor jön még egy fontos próba: visszaadja-e a kölyök önként a zsákmányát önnek, amikor el akarja venni tőle, miután egy bizonyos határidőt adott a kis állatnak a dolog lereagálására, vagy pedig megszállottan ragaszkodik hozzá, és semmi áron nem akarja odaadni?
Az imént leírt különféle kísérletek átfogó képet adnak az egyes kutyakölykök vérmérsékletéről a tenyésztőnek; szakszerűen ajánlhatja egyiket vagy másikat a vásárlónak, pont azt, amelyik a kívánságainak és lehetőségeinek a legjobban megfelel. Viszont az biztos: a legszerencsésebb alkat is tönkremegy, és a jó szándék mit sem segít, ha a hozzá való érzék hiányzik.
Nos, tételezzük fel, hogy ön - kellő érzékkel, jó adag szerencsével és a tesztek segítségével - kiválasztotta és hazavitte a legmegfelelőbb kiskutyát, amelyből aztán megbízható, nagyszerű testőrt faraghat magának. Most már "csupán" az a kérdés: hogyan neveljünk ebünkből őrző-védő kutyát?...
