2. MEGÉRKEZIK A FARKASFOGÓ FŐHADNAGY
2.
MEGÉRKEZIK A FARKASFOGÓ FŐHADNAGY
MEGÉRKEZIK A FARKASFOGÓ FŐHADNAGY
De a gyakorlótéren felhangzott a vezényszó:
– Kard, ki kard!
Akkor egyéb erényekre is sor került.
Így megtörtént, hogy híre terjedt, miszerint az osztályhoz új főhadnagyot vezényelnek, aki senki más, mint Bothmer Jenő báró.
– Milyen ember az új főhadnagy? – hangzott a kérdés úgy a huszárlaktanyában, mint a városi társadalomban, amelyet természetszerűleg érdekelt minden, ami a szívünkből való tisztjeink között történik.
Gróf Bombelles, az osztály parancsnoka, csak császárszakállával egybenövő széles bajszát kefélgette. Különben is szótlan embernek számított a sarkantyúpengető, a hangos, cigányos, betyáros és uras mulatságokhoz szokott városban. Stefánia trónörökösné udvarmesterének volt a testvéröccse. Inkább ült számos vadászkutyája között, mint a Sóstón pengette sarkantyúját.
Kralovánszky kapitány, bár ugyancsak kevés szavú ember volt: többet mondott az új főhadnagyról.
– Egy hadgyakorlaton találkoztam vele… akkor még a közösöknél szolgált, éppen azzal volt elfoglalva, hogy egy felnyergelt huszárlovat a levegőbe emeljen. De huszárostól együtt.405
Így szólt Kralovánszky kapitány, többet egy szót se lehetett belőle kivenni, mert, ismétlem, nem szerette a hiábavaló beszélgetést, a szolgálati nyelv rövidségéhez volt szokva.
Kerekes és Muzsik főhadnagyok, akik különböző agár- és lóversenyek, vívóversenyek és céllövészetek címén többfelé megfordultak a világban: már többet tudtak. A jászberényi lovasiskolában látták Bothmer bárót, amikor egy huszonöt kilós pallost egyensúlyozott a homlokán, majd miután a pallos nem akart egészen engedelmeskedni, egy kézmozdulattal derékon törte.
– Brutálisan bivalyerejű ember! – mond Kerekes főhadnagy az elbeszélés végén, mert volt tanár létére szerette a precíz kifejezéseket.
No hát, erre a pallosra aztán kíváncsi lett mindenki a garnizonban.
Volt itt nekünk addig is egy Sós nevű emberünk, aki minden kérkedő cirkuszbajnokkal kiállott birkózni (igaz, hogy gyakran földhöz is vágták), de jó napján felemelt egy megterhelt szekeret. Itt volt Budaházy telekkönyvvezető úr, aki puszta kézzel fegyverzett le egy karddal rátámadó valakit. Itt volt a nagyon erős vörös Burger, aki kocsmai és kávéházi, egyéb betyáros verekedéseknél tüntette ki magát, de többnyire szelíd volt, amíg a vendéglősnéket és felírónékat nem bántották.
Ne felejtsük, hogy a virtusok éveiben éltünk Magyarországon, minden csodálatot gerjesztett, ami férfias bátorságra vallott.
… Hát megérkezett Bothmer Jenő báró főhadnagy, valóban az őt körülvevő legendákhoz hasonló külsőségek között.
Nem nagyon messzire a honvédhuszár laktanyától vett kvártélyt, és a szállásra beköltözött egy elég jól kifejlett medvével, valamint két farkassal. Mint a kutyamosó a szomszédokkal közölte: az állatseregletnek többi része majd későbben érkezik.
