Nagyváradról.
Nagyváradról.
– Nagyváradról jul. 30-án irják: Falaink közt két szívesen látott vendéget birunk, egyik a würtembergi huszárok hazaszerte nevezetes százada, másik a székelytestvérek 985 főből álló zászlóalja, mindkettő egy nap érkezett városunkba. A hatóság mindent megtett, mit csak szívesség és kényelem igényelhet aláírás is bocsátott ki egy testvéries lakoma tartására, melly a „Fekete sas” czímü vendéglőben meg is tartatott; naphőse a derék Lenkey kapitány volt. Sajátságos külsejű, izmos székely vitézeinknek tetszett a mulatság, mert a városban vetélkedve buzgólkodtak kedvökre járni. Nem sokára az oláh határőrök, azután ismét székely huszárok érkeznek városunkba. Csohaj és Farnos fellázadt és vétkeseknek talált lakosai, rögtönbiróság elébe fognak állíttatni. Egy ó-becsei levélből értjük, hogy két szalontai ijfu, Fónyad József és Szigeti egymás mellett hulltak el az ellenség golyóitól; a derék ifjak megölelés és megcsókolással koszorúzák e szomorő jelentet. Amaz kiépűl, emez már meghalt. Béke lengjen hamvai felett!
– Az alföldi lapnak irják, mikép b. Vay Miklós, kir. biztos, jul. 26-án érkezett vissza Kolozsvárra. A székelyek közt igen szerencsésen végezte dolgát, s a szászokat sem találta éppen olly igen ferde embereknek, mint hiresztelik s reményli, hogy meg lehet azokkal is élni, velök is készen lesz.
