Amerikai gőtehalak (Lepidosiren Fitz)
Amerikai gőtehalak (Lepidosiren Fitz)
Dél-Amerikában a tüdőshalak rendjét a Lepidosiren Fitz-nemzetség képviseli, amelybe egyetlen faj tartozik:
A pénzes gőtehal (Lepidosiren paradoxus Fitz)
Pénzes gőtehal (Lepidosiren paradoxa Fitz.).
A pénzes gőtehal (Lepidosiren paradoxus Fitz) az Amazon-folyamban és nagy mellékfolyóiban, pl. az Ucayali-, Madeira-, Rio-Negro-, Tapajóz- és Paraguay-folyókban és a Gran-Chaco mocsaraiban él. Testalakban és életszokásokban igen hasonlít afrikai rokonához. Teste még inkább angolnaszerű, pikkelyei még kisebbek és rejtettebbek, úszói és kopoltyúi még csenevészebbek. A pénzes gőtehal a sekély mocsarak sűrű növényzetében él és rendesen lomhán mászkál a fenéken. Tápláléka főleg az Ampullaria gigas nevű nagy csigából áll, amely hihetetlen tömegekben él a mocsarakban, de állítóan e mellett különösen fiatal korában növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Mint a többi tüdőshal, ez is szabálytalan időközökben felszáll a víz felszínére levegőért. Kerr megfigyelése szerint először kidugja száját a vízből és kileheli a levegőt, azután egy pillanatra eltűnik a hal feje s ha újból megjelenik, levegőt szív tüdejébe. Ezután lassan lesüllyed a fenékre, miközben a fölösleges levegő buborékok alakjában kopoltyúnyílásain át távozik. A bőr festéksejtjei a kifejlett állaton is ugyanazt a színjátékot tudják végezni, mint a fiatal afrikai gőtehalon. Az esős évszakban igen falánk a pénzes gőtehal és nagyon meghízik, ha azután közeledik a szárazság, megszűnik az étvágya és nem eszik többet.
Ha a víz eltűnik, ez a tüdőshal is beássa magát az iszapba; függélyes lyukat ás magának, amelynek nyílását egy középen megmaradt, szűk, kis lék kivételével, elzárja. A beásás kezdetén ez alatt a nyílás alatt foglalt helyet az állat szája. Az esős évszak elején előbúvik nyári álmának helyéről és megkezdi szaporodását. Ikráját olyan lyukakba helyezi, amelyek kezdetben függélyesen lefelé, azután mintegy 30 cm-es mélységben vízszintesen haladnak tovább 3/4–1 1/2 m-ig. Itt is az apa őrzi a fészket. Ilyenkor hasúszóin, ritkábban és kisebb mértékben mellúszóin is, bojtos függelékek fejlődnek, amelyek vékonyfalu, 5–8 cm-es hosszúságú és ezektől bőven átjárt fonalakból állanak. Ezek a szervek valószínűen a segédkopoltyúk szerepét töltik be és lehetővé teszik, hogy az állat hosszabb ideig maradjon a fészekben a nélkül, hogy a víz színére kellene felmennie levegőért. Ikrája és lárvái minden lényeges részükben megegyeznek az afrikai gőtehaléval.
A pénzes gőtehal 1–1 1/4 m-es hosszúságot ér el. Mivel húsa igen ízletes, az indiánusok nagyon üldözik. Belegázolnak a vízbe és megszigonyozzák a lomha állatot. A Chaco-törzsek lolahnak nevezik a pénzes gőtehalat.
