Egyéb szőlőfajok.
Egyéb szőlőfajok.
A többi hegyaljai borfajok kevésbbé jelentősek. Legkedveltebb közülök a „hárslevelű”, a mely csersav-tartalmával a hegyaljai bor tartósságának tesz becses szolgálatot, azonkívül töppedésre is nagy hajlandósága van és zamat-anyagot tartalmaz. A „balafánt” talán a legbővebben termő faj a régi hegyaljai szőlőfajok között, mely tulajdonságáért és azért is, mert a hegyaljai bor fajjellegének akkor sem árt, ha nem éppen szórványosan fordul is elő az ültetvényben, különösen a kisebb szőlősgazdák kedvelik.
A „muscat lünelt” a nagyobb birtokosok fajtáblában mívelik, erősen jellegzetes muskotály ízű boráért, jó években pedig aszú készítéséhez használják föl. A muskotály aszú valóságos pincze-ékesség, a mely kivételes alkalmakkor került asztalra.
Előfordul még sok, a Hegyalja kevésbbé kultivált fajszőleiben, a nagyon bőtermő „pojhos”, a mely a kisebb termelők aljszőleiben húzza meg magát, továbbá a petrezselyem-szőlő, a „kecske csecsű”, a korán érő „gohér”, a „fehér szőlő”, „leány szőlő”, „purcsin”, „gerset” stb, a melyek jelentéktelenebb fontosságúak, de megszokottságuk miatt a rekonstruált szőlőkbe is bejutottak. Fődolog, hogy a furmint legyen az ültetvényben a túlnyomó. Régi hegyaljai szőlősgazdák azt tartották, hogy száz tőkéből kilenczvennek furmintnak kellett volna lennie, a többi tíz azután lehetett hárslevelű, balafánt, petrezselyem, muskotály; de a pojhost külön kellett megszedni s asztali bor készítésére használni, nehogy gyengítse a mustot.
A rekonstrukczió óta különben a hegyaljai szőlők sokkal fajtisztábbak lettek, mint azelőtt voltak, a mire nézve az is közremunkált, hogy az agrár kölcsönnel telepített szőlők, a kölcsönszerződés értelmében, a borvidék fajtajellegének megfelelő fajokkal voltak telepítendők; azonkívül a filloxera sok kevésbbé értékes szőlőfajt elpusztított, a melyek megmentése nem igen lett volna érdemes.
