Őskora
Őskora
Az újabb időkben felszínre került leletek kétségkívül igazolják, hogy a mai Fehértemplom vidéke már a történelem előtti korszakban is lakott volt. 1873-ban egyéb őskori leleteken kívül, különösen érdekes bronz-ékszerek és ékkövek kerültek a felszínre, a milyeneket Kr. e. az V. században itt tanyázó agathirszek viseltek.
Később a dákok laktak e vidéken, de 101-ben Kr. után a rómaiak kiszorították őket régi lakóhelyeikről. 106-ban megtört a dákok uralma s ettől kezdve a rómaiak a mai Fehértemplom vidékén ütöttek tábort. Emléküket számos lelet őrizte meg. Vitteleius, Traján, Marcus Aurelius, Sept. Severus és Gallienus pénzein kívül, egy rendkívül érdekes sírkőtöredék került a napfényre, mely a II. legió egyik közkatonájának, Aurelius Candidusnak az emlékére készült.
Attila halála után, az öntudatra ébredt germán népek 454-ben a Nera-folyó mellett – melyet az egykorú góth krónikás Nétadnak nevez – a mai Fehértemplom közelében verték meg Attila fiait, kik közül Ellák a halálát lelte.
E csata után, közel 110 éven át tanyáztak itt a germán eredetű gepidák, míg végre 567-ben az avarok megtörték uralmukat; de azért a gepidák nem vesztek ki, sőt az avarok és a mindegyre jobban beszívárgó szlávok között is évszázadokon át megőrizték nyelvüket és szokásaikat.
