Istvándi.
87Istvándi.
Istvándi, (Túristvándi) magyar kisközség. Van benne 119 ház 704 ref. vallású lakossal. Határa 2902 k. hold. A kölcsei uradalomhoz tartozó régi kisközség. Nevét 1345-ben Estphandi, 1477-ben Hesthwandy, 1488-ban Istwandi alakban írják. I. Lajos király 1344-ben új megerősítő adományt ad a Kölcseyeknek e régi birtokukra. Azóta folyvást az övék vagy a vérrokon Kende családé. 1451-ben a Kölcseyek elzálogosítják a Dománhiday-aknak; 1481-ben részt kapnak benne Kömörey Mihályné és leányai, 1488-ban a Kölcseyek egyes részeit eladják a Perényieknek. 1515-ben Czégényi Kende Péter szerez benne részt; 1518-ban Werbőczy Istvánnak is volt itt birtoka, melyet elcserél Perényi Istvánnal. 1520-ban Báthory András és Gúti Országhok, 1544-ben Muchey Pál, Nagyváthy János és Rácz Miklós, 1547-ben Perényi János, 1559-ben Horváth György, 1561-ben Fekete Balogh János szereznek benne részeket, de a Kende és a Kölcsey birtok folyvást megmarad, sőt a következő századokban mindinkább növekszik. A XVIII. század végén s a XIX. elején földesurai a gróf Rhédey, a Kende, Kölcsey, Jármy, Domokos és Toldy családok. Most legnagyobb birtokosa Kölcsei Kende Zsigmond, kinek a határban mintagazdasága és a községben kényelmes szép úrilaka van, melyet a múlt század 30-as éveiben a jelenlegi tulajdonos nagyatyja építtetett, de mostani birtokosa megnagyobbíttatott. A kastély mögött szép, gondozott park terül el. Itt őrzi a család IV. Béla király eredeti adománylevelét és számos XIV., XV. és XVI. századbeli érdekes családi okmányát. A községhez tartoznak a Csoknyai, Hirschfeld, Kiskende, Nagykende és Kölcsei tanyák. A református templom 1820-ban épült. A község utolsó postája Kölcse, távirója és vasúti állomása Penyige.
