Csengerújfalu.
Csengerújfalu.
Csengerújfalu, magyar-oláh kisközség. Van benne 147 ház, 974 lakossal; ebből 896 magyar, 68 oláh; közölök 121 r. kath., 483 gör. kath., 310 ref., 55 izr. Határa 4412 k. hold. Régi község, mely mindíg Csengerhez tartozott és annak a sorsában osztozott. A Csaholyiaké volt a XVI. század közepéig, a mikor az 1547-ben fiúsított és beiktatott Csaholyi lányokkal a Brebiri Melithek kapták meg. Lekcsei Sulyok Ferencz is a Csaholyi ágból házasodott s e két család mellett földesurai voltak a XVII., s a XVIII. században a Vetéssy és Pongrácz családok s későbbi urai nagyrészt az ő részükön jutottak itt birtokhoz. 1747-ben gróf Teleki Ádám is részt kapott benne. A XIX. század elején gróf Teleki József, gróf Degenfeld Miksa, Jékey István, Osváth Gergely, Uray György, Isaák Gáspár, a Vályi, Ujhelyi, Szuhányi, Korda és Komoróczy családok voltak urai, majd a gróf Degenfeldek. Most herczeg Odescalchy Gyuláné szül. Degenfeld Schönborn Anna és gróf Tisza István a legnagyobb birtokosai. A község mai református temploma 1794-ben épült. Van egy érdekes, régi úrasztali aranypohara. A gör. kath. templom 1832-ben épült. A község fele 1863-ban leégett. Ujabb csapás volt az 1855-iki nagy árvíz, mikor csak néhány ház maradt épen. Hozzátartoznak a Bócsy, Danka, Jeney, Nagy, Odescalchy és Tisza tanyák. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Pénzverőház, Ástomrét, Pozsonhalma. Hajdan nagy lápi határa volt. Utolsó postája és távírója Csenger, vasúti állomása Szatmár.
