Reformáczió.
Reformáczió.
Sőt vallási villongások miatt is sokat szenvedett Nagykároly ugyanis, mint a hogy a ref. egyház levéltárának emlékírataiból, hiteles följegyzésekből, egyháztörténeti könyvekből kitünik – az 1554-iki óvári zsinat 80 prédikátora között ott volt a nagykárolyi is; 1567-ben meg aláírta a nagykárolyi egyházmegye esperese a „Helvetica confessio”-t Debreczenben, – mindjárt kezdetben meghódolt az uj vallásnak, mint mindama községek, a hol a földesurak ragadták kezükbe a reformáczió zászlaját. Ugyanis maga a Károlyi család is rögtön elfogadta a reformált vallást, sőt több zsinatot is hívott egybe Nagykárolyba; később azonban visszatért régi hitéhez. S itt kezdődik a vallásbeliek közötti ellentét, szívós viszálykodás, a mely a különféle ipari czéhekbe is befészkelte magát. A katholikusok küzdöttek a hatalomért, jó darabig azonban nem sikerült a protestáns hegemoniát megdönteniök, úgy hogy III. Ferdinánd tulajdon kezével írott levélben oltalmába ajánlotta Károlyi Lászlónak a hanyatló római kath. hitet és engedelmet adott a jezsuiták megtelepítésére azon czélból, hogy istápolják veszendő vallásukat. Ámde ez a terv nem valósulhatott meg. Annál többet jártak-keltek aztán a jezsuiták a vidéken, sőt a nagyszőllősi szürke barátok is megtették ezt, csakhogy a népet térítgethessék.
1619-ben az udvar nevében Nagykárolyban alkudozott Esterházy Miklós Bethlen Gáborral s ez az értekezlet előzte meg a fejedelem első támadását.
