8. A Dráva völgye.
8. A Dráva völgye.
Megyénknek ezt az utolsó darabját tudományos geografiai szempontból sokkal kevésbbé ismerjük, mint az elsőt, a Balaton-partot. Említettük, hogy a folyó széles, alluviális lapálya tele van holtmedrekkel, elhalt fattyú-ágakkal. Körülbelől 6–10 m. magas terraszai jól felismerhetők; a somogyi halomvidék pedig meredek lejtővel végzőik a Dráva birodalma felé. Ez a meredek lejtő Barcstól keletre nem tünik fel többé olyan élesen. A Dráva itt más területre ér. Itt ugyanis a baranyai hegyvidék szigetei közé benyúló alföldi terület jelenik meg, úgy hogy vármegyénknek Szigetvár–Barcs vonalától délkeletre fekvő sarkát nyugodtan az Alföldhöz tartozónak mondhatjuk. Fokozatosan lapul le itt egyrészt a nagybereki deflácziós sáv homokterülete, másrészt a mecseki halomvidék törmelék-lejtője a Dráva árterére. Parti dűnék, azaz hosszan, kanyargósan elnyúló homokbuczkák emelkednek ki az ártérből, ezekre épülnek a tanyák és a falvak. Ilyen pl. Tótújfalu, azután Drávafok s tőle keletre a Csöpörnye-hegy, igazi típusos parti dűne, vele párhuzamosan futó társaival együtt. Ettől éjszakra Marócsa, azután Kisendrőcz halmai ugyanilyenek. Gyöngyösmellék és Zádor táján benyúlnak még a somogyi homokbuczkák, de Szigetvár tájékán már csak löszt és a halmokból lemosott törmeléket találunk. A halmok elég hirtelen végződnek el dél felé, de ennek az érdekes hegylábi zónának legnagyobb része nem tartozik Somogyhoz, egyedül Szigetvár környéke. Nevezetes és település szempontjából nagy jelentőségét jelzi éppen Szigetvár és Pécs.
A Dráva hirtelen áradó és gyorsan apadó természetű folyó, hordaléka kavics és homok, medre zátonyos, mutatva, hogy árterét feltölti.
