Tuberkulózis.
Tuberkulózis.
A tuberkulózis a vármegyében 25–30 évvel ezelőtt alig volt ismeretes és a városokban is csak szórványosan fordult elő. Nagyobb számban látjuk fellépni a balatonmenti bozótok mellett fekvő községekben, majd a Dráva vidékén, vagyis ott, a hol a maláriától úgyis elgyengült szervezetet a rossz lakás és a táplálkozási viszonyok még inkább gyengítették. 1884–94-ig a malária a vármegyében majdnem teljesen megszünt és ekkor látjuk rohamosan fellépni és terjedni a tuberkulózist. Az 1906-ban a községi és körorvosoktól megejtett s az egész lakosságra kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy a vármegye 309 községe közül csupán 59 község volt gümőkórmentes és a gümőkórosok száma 2295 volt, mely szám azóta évről évre gyarapszik. 1904-ben Szaplonczay Manó dr. tiszti főorvos kezdeményezésére megalakult a „Tüdővész ellen védekező somogyvármegyei egyesület”, mely nagy buzgalommal látott a munkához, és különösen gróf Festetics Pálnénak és gróf Festetics Pálnak köszönhető, hogy nemcsak a dispensaire, hanem egy 50 fekvő beteg befogadására alkalmas pavillon is épült Kaposváron. 1908-ban nyílt meg a dispensaire és 1912-ben adták át a tüdővészes-pavillont rendeltetésének. Ez az épület 170.000 koronába került s ez az összeg, rövid három év alatt, közadakozásból jött össze, melyhez a grófi pár maga 50.000 koronát adott, a 20.000 kor. árú berendezést pedig Somogy vármegye közönsége fizette ki.
