Kereskedés.
Kereskedés.
Kalocsa kereskedelme ősidőktől fogva leginkább termény- és állatkivitelből áll. Lótenyésztéséről ma is jó hírneve van Kalocsának és vidékének. Hajdan a Vajas, mint a Duna hajózható ága, tartotta fenn a közlekedést a távol vidékkel, vásárjai pedig a vidék középpontjává tették. A török hódoltság után már korán találunk kereskedőket Kalocsán. Első kereskedői görögök voltak, névszerint Dragovics Mihály vegyeskereskedő, Somsits Mihály és Görög Zsigmond rőföskereskedők. A város első izraelita kereskedője, Koppel, 1780 körül jött Kalocsára és a vásártéren állandó bódéja volt. Az uszódi hajóállomás, a kalocsa–kiskőrösi vasúti vonal, valamint a hajóállomáshoz és a szomszédos községekbe vezető útak kiépítése következtében mind a kivitel, mind a behozatal erősen emelkedett. Vásárjait Kalocsa már 1720-ban kapta meg, VI. Károly vásárjogi diplomájával és pedig 1720-ben hármat, a Mátyás-napi, Nagyasszony-napi és András-napi vásárt; 1731-ben VI. Károly új diplomával negyediknek az úrnapi vásárt engedélyezte, úgy hogy az első napon marhavásár és a másodikon vegyes vásár tartassék. A vásárjog 1787-ig majd a földesúré, majd a városé volt, mely évben az úriszék végleg a városnak ítélte oda. A kalocsaiak helypénzt nem fizettek. A híres fajszi paprika leginkább Kalocsa piaczáról kerül forgalomba. Mind az ipari, mind a kereskedelmi és földművelői hitelt a Sárközi takarékpénztár zálogházzal, a Kalocsai takarékpénztár, a Gazdasági bank és Kereskedelmi bank 539fiókjai, valamint az egyházmegyei alapítványi hivatal közvetítik. Forgalmuk rendesen meghaladja az egy millió koronát.
Kalocsa. – 1. A nagyobbik papnevelő. – 2. A tanítók háza. – 3. Kisebb papnevelő. – 4. A tanítóképző. – 5. A népiskola.
Kalocsa. – 1. A takarékpénztár. – 2. A törvényszék. – 3. A városháza. – 4. A gimnázium.
