Bérletek.
Bérletek.
Ez a kontraktus lényegtelen változásokkal 1836-ig fönnállott, midőn a szabad jobbágyok ügyeit az új úrbéri törvény szabályozta. Ugyancsak 1713-ban, bérleti kontraktus útján, a város Csertő, Mégy, Drágszél, Hilye, Negyven, Kisüllés és Halom pusztákat, (mindmegannyi 1526 előtti virágzó helység) vette az érsektől bérbe. Később még Csornát, Üstelket, Szakmárt, Halmot, Ereket, Tényt, Résztelket, Keserűtelket, Szarvast, Bányaszigetet, Győrteleket, Kőégetőt és Bóvárt kapta hozzá állandó bérletbe. Ezekből a bérletekből fejlődtek ki a városhoz tartozó szállások, melyekről később lesz szó. A bérletterületet a város osztotta ki parczellákban a lakosok között, szántóföldeket és réteket arányosan, 6–26 hold szántó és 12 hold kaszáló erejéig. A nagy árvizek miatt csak a magaslatokat (partokat) lehetett szántás alá venni. Minden gazda köteles volt elegendő igás jószágot és birkát tartani. Voltak azonban, a kik csakis juhtenyésztéssel foglalkoztak és 200–300 darabot legeltettek. Az 1769. évi összeírás szerint 687 gazdának volt összesen 1182 ökre, 918 tehene, 1488 üszője és bornyúja, 875 lova, 481 csikója, 2596 birkája, 1132 báránya, 978 fajsertése, 491 hízója, 629 méhcsaládja. A gazdák közül 11 juhász volt. A halomi bérlők kötelesek voltak szőlőt ültetni, mert ott azelőtt is az volt. Összesen 21,333 -öl szőlőt ültettek be. A homokmégyiek 4800, a szakmáriak pedig 19,800 -ölet ültettek be szőlővel, a kalocsaiak pedig az Öreghegyet a temető mögött. A bérletösszeg 1713-ban 600 frt; 1769-ban 3000 frt volt, melyet a város szedett be. A bérletek távolsága miatt a legtöbb bérlő bérletén is épített házat, így keletkeztek, illetőleg épültek föl ismét a szomszédközségek, melyek már 1526 előtt is megvoltak és a legutóbbi időig a város kötelékéhez tartoztak.
