Ács Károly.
Ács Károly.
Ács Károly, szül. Kis-Bankháza pusztán, 1824-ben. 1845-ben a pilisi járásnak tiszt. esküdtje, 1848-ban szolgabíró lett és tevékeny részt vett a szabadságharczban. E miatt elfogták és 1852-ben halálra ítélték, majd – kegyelemből – várfogságba hurczolták. Hat évi raboskodás után kiszabadult, a pesti Seltenreich-féle intézetben nyolcz évig mint magyar nyelvtanító működött s 1861-ben, majd 1865-ben a szentendrei kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Közben mint az első magyar ált. biztosító-társaság igazgatósági jegyzője, majd mint a Pannonia viszontbiztosító-társaság titkára a biztosítás terén is működött. Meghalt 1894-ben, Ráczkevén.
Munkássága: Költeményeket és czikkeket írt az Atheneumba (1842), a Vas. Ujságba (1856., 1859.), a Magyar Sajtóba (1857), Szépirod. Közlönybe (1858.), a Kalauz, Nővilág, Napkelet czímű lapokba, (1858–60), a Honba (1865) és Igazmondóba (1871); ifjúsági dolgozatokat a Kis Pajtások czímű füzetekbe és az Ifjúság Lapjába. – Önálló munkái: Virágok a román népköltészet mezejéről, Pest, 1858. Magyar, német és cseh-tót beszélgetések. U. o., 1859. Magyar, német, román beszélgetések. U. o., 1859. Magyar, német és szerb beszélgetések. U. o., 1859. Magyar, német, olasz, román, cseh-tót és szerb beszélgetések. U. o., 1859. – Biztosítsd javaidat. Arad. 1862. Még három román népdallam. Pest, 1871.
