Csór.
Csór.
Csór. A nemzetség ősi fészke Fejér vármegyében feküdt, honnan még a tatárjárás előtti korszakban az egész Dunántúl elterjedt. Nógrád vármegyei birtokviszonyairól csak a XIV. század elejétől kezdve vannak adataink. Tagjai közűl Nagy Péter 1313-ban Szarvas–Gedén volt birtokos; ennek fia Tamás csókakői várnagy, királyi főajtónálló (1326–1358.), 1326-ban testvérével Péterrel együtt kapta Szarvasgede ama részét, melyet azelőtt Vágút János fiai bírtak. Ezenkívül Tamás még Surány (Cserhátsurány) és Bágyon helységeket is bírta, a hol templomokat is építtetett s 1344-ben, midőn Avignonban tartózkodott, ezek számára, búcsúengedélyeket szerzett. Tamásnak három fia volt: János, Péter és Mihály, de ezeknek nem voltak utódaik, mert a király 1373-ban János leányait fiúsította. A Csór nemzetségnek ez az ága tehát fiágon kihalt. (Karácsonyi i. m. I. 384–391.)
