Dabar.
Dabar.
Dabar. (Azelőtt Dobrocs.) A vármegye legfelsőbb részén fekvő kisközség. Házainak száma 243, lakosaié 1540, a kik kevés kivétellel tótok s róm. kath. és ág. ev. vallásúak. Postája Vámosfalva, távírója és vasúti állomása Lónyabánya. 1467-ben Divény várának tartozékai között szerepel. 1548-ban Balassa Zsigmond birtokában találjuk. 1660-ban is a divényi uradalomhoz tartozott. 1715-ben 3 magyar és 10 tót, 1720-ban pedig két magyar és 19 tót háztartást írtak benne össze. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, báró Balassa László, gróf Balassa Pál, báró Révay László, Ráday Gedeon, báró Haller Samu, Fáy László, Rakovszky József, Okolicsányi Antal és József, báró Orczy Lőrincz és gróf Zichy Ferencz voltak a helység földesurai. A XIX. század első felében a gróf Zichy és a báró Balassa családok birtokában találjuk. Az evangélikus templom a XIV. századból való. Magas hegytetőn, Dabar és Námfalu között fekszik, magas fákkal és czinteremmel körülvéve. Bejárata gótikus és az egyik oldalán kis gótikus ablak látható. Belsejében a mennyezet XVII. századbeli díszesen festett fatáblákból áll. A különálló, fából emelt harangtorony is egyike a legrégibbeknek. A határban még egy templomnak a nyomai láthatók, melynél egy beomlott földalatti folyosóra akadunk s ez, a hagyomány szerint, a hegyen épült templomba vezetett, melyen át a pálos-szerzetesek jártak egyik templomból a másikba. Ilyen földalatti folyosó állítólag a harangtoronyból is vezetett a templomba. Ide tartoznak: Dabarhegy-, Herman-, Jávorhegy-, Kacskóhegy-, Mélyvölgy-, Nagyvölgy-, Nyiróvölgy-, Nyirjes-, Peres-, Sashegy- és Választóvölgy-irtványok.
