Színműírás.
Színműírás.
Újabb irodalmunk túlságos középpontosítása főképen a színműírás terén érezteti káros hatását. Mindenki a fővárosi szinházaknak dolgozik, onnan vár sikert. Bár a színészet ügye a vármegyében sohasem volt elsőrangú – ma is csak Egerben van néhány év óta kőszínház – mégis hozzájárultak az itteni írók a magyar drámairodalom kiépítéséhez. Bodnár Antal neve már a mult század elején olvasható a pesti színlapokon. Erdélyi József az ötvenes években drámát és népszínművet ír. Farkas Bertalan színművei vidéki szinpadokon kerültek színre, Madarassy Pál az újonnan alakult Népszinház számára egy év alatt mintegy huszonöt vígjátékot s operettet ír és fordít. A legújabbak közül Szécsi Ferencz, 3601896–1900-ig, a budapesti Vígszinház dramaturg-igazgatója, eredeti és fordított darabokkal látja el szinháza műsorát. Kemechey Jenőnek és Porzsolt Kálmánnak színművei a Nemzeti Szinházból indultak hódító útjokra. Az újirányú népszínmű megkezdője Gárdonyi Géza, ki hasonló magaslaton marad egyéb színműveiben is, mint regényeiben. Itt említhetjük még az újabbak közül Biró Lajost is.
