A jazygok és a dákok.
A jazygok és a dákok.
E vidék soha sem volt világtörténeti események színhelye. A történetírás atyja, Herodotos, az agathirseket helyezi a mai Magyarország ezen részére. Tehát írott emlékek szerint Kr. e. a VI. században az agathirsekkel találkozunk itt. Kik voltak ezek? Honnan jöttek ide? Meddig maradtak itt? Mindezt mély homály fedi. Századok mulva már messze keleten, a Meotis tenger partjain laktak. Valószínü, hogy az agathirsek azonosak voltak a dákokkal. A mai Magyarországnak az a része, mely a Dunától a legszélsőbb keletig terjed, tulajdonképen csak akkor jelenik meg a történet lapjain, midőn a római 449birodalom határai mindenfelől a Dunához értek, tehát a Krisztus előtti első században. Ez időtől kezdve, latin és görög írók elég sűrün emlegetik azokat a népeket, melyek ezen a részen laktak. Geták, kelták, sarmaták, jazygok és dákok, gyakran fordulnak elő lapjaikon, de minket csak kettő érdekel: a dák és a jazyg.
Krisztus születése előtt mindaz a föld, a mely a Tiszától a Neszterig terjed és melyet az Al-Duna és az északi Kárpátok befoglalnak, Dáczia nevet viselt. A Tiszától a Dunáig terjedt a jazygok földje. Tehát a kereszténység első századában, a Körösök és Berettyó vidéke része volt egy nagy birodalomnak, melynek élén királyok állottak. Számos városai közül megemlíthetjük: Sarmisaegetusa (Sarmisa király városa) Ulpianum (a mai Nagyvárad), Patridava, Tetrodava, Augustia, Tibiscum, Zeugma, Zermizirga, Comidava, Zurobara, Argidava, Nenendava, Tema, Hydatae, Tsierna, Docirana* (némelyek szerint Debreczen) stb. nevüeket. A városok közül alig tudjuk felének a helyét meghatározni. Egynehányról vitatkoznak a tudósok, de legtöbbje ismeretlen. A mai Bihar-megyében, Nagyváradon kívül, egyedül a régi Zeugmá-t találjuk meg a magyar Csökmő-ben (? Szerk.), erre nemcsak a gyök azonossága vall, hanem a csökmői lelet is, miről később lesz szó.
Borovszky, A dákok. 23.
A dákok általában pásztorkodással foglalkoztak, de azért a földmívelés előnyeit is ismerték. Az iparral nem szívesen foglalkoztak, noha ismerték az érczek olvasztását, sőt fegyvereiket is maguk kovácsolták, ruháikat maguk készítették. A 80 éves harcz, melyet Rómával vívtak, utóvégre a dákok teljes leveretésével végződött, azonban, bár Dáczia örök időkre eltünik a Maros mellékein, a dákok még jó darabig nem vesztek ki egészen. Így vidékünk, a Körösök s a Berettyó vidéke sohasem tartozott a római birodalomhoz. A szerencsétlen háboru után fenmaradt dákok a hegyek közé menekültek, hova a római fegyver nem hatolt el. Itt évtizedeken fenmaradtak és valószinüleg hosszu idő multán seperték el őket a népvándorlás viharai.
