A Lévaiak.
A Lévaiak.
A Lévai család elődeit 1225-ben az ipolymenti Sághi-Zsidódon találjuk. E nemzetség sarja: Rugas fia Egyed, rokonaival együtt, 1258-ban osztozik 517az esztergomi keresztesek konventje előtt. (Fejér IV., 2., 471.) Unokatestvérei Gug és László már az 1245-iki osztály alkalmával Sárót nyerték és azt az 1266-iki osztálynál is megtartották. Egyed fia Sági vagy másként Vörös Bede comes, 1291-ben Pél helységet veszi meg Geregen fia Pétertől. Bede comes sok birtokot szerzett össze. 1305-ben az esztergomi érsek beleegyezésével több birtokot vásárol össze Sárón, az érsek nemesi jobbágyaitól. 1307-ben ismét több nemes jobbágy telkét szerzi meg, 1312-ben pedig a Gezw (Garam-Kesző) nevű birtokot vette meg. (Anjouk. okm. I., 300.)
Vörös Bede 1291-től Csák Máté szolgálatában volt; midőn a szakadás Fra Gentile és Csák Máté között beállott, az utóbbi bosszúját az esztergomi érseken töltötte ki. Az ő parancsára Bede 1311-ben elpusztította az esztergomi érsek Salló, Keszi, Farnad stb. birtokait. E mellett Farkas fia Jakab a Rátót nembeli Roland nádor tisztjének sallai birtokát is elfoglalta. Időközben már szép vagyont szerezhetett, mert 1305-ben Tamás esztergomi érseknek 45 márkát adott az esztergomi székesegyház kijavítására. 1307-ben az esztergomi érsek sallai nemes jobbágyaitól Sárón földet vásárol. 1311-ben már a hontmegyei Bél helységben is birtokos. (Anjouk. okm. I., 445.) Vörös Bede, Csák Máté halála után Károly hűségére tért. 1321–1330-ben Hrussó várnagya volt és 1330-ban az esztergomi érsektől Bogdán birtokot nyeri cserébe. Fia Péter felveszi a Sárói nevet, melylyel különben már az atyja is élt. Péter 1348 július 23-án Nagy Lajos királytól Sáróra vásárjogot nyert. 1367-ben szerepel utóljára. Két fia maradt, János és László. László a család fényének megalapítója. 1390-ben temesi főispán, 1392-ben szlavoniai bán, 1393-ban kir. főajtónálló és kir. főudvarmester, 1396. július havában a királyi seregek fővezére a törökök ellen. Az 1399. évi oklevélben Zsigmond király hangsúlyozza, hogy Lévát még Cseh Péter atyja nyerte adományul. (Dr. Wertner Mór, Századok: 1901. évf.) Valószinűnek tartjuk, hogy Nikápolynál esett el. Fiát, Lévai Pétert, 1395-ben azzal vádolták, hogy a Bézs nembeli Váradiak és Szecseiek Várad, Szecse és Perlep nevű birtokait le akarja foglalni. (Botka, Oklt. 80.) 1399-ben Sárai Péter név alatt fordul elő. 1404-ben Báthmonostori Töttös László zelizi birtokán hatalmaskodott. 1404-ben kir. lovászmester, 1408-ban a sárkányrendet nyerte, 1427–1431-ben macsói bán, 1436-ban Bars vármegye főispánja és erdélyi vajda. Fia László 1453-ban barsi főispán. (Fejér, X., 3., 158.) Birtokait: Báth, Ludány, Fegyvernek, Nagyod, Nagy- és Kis-Szecse, Csütörtökhely és Várda helységeket elzálogosította Hunyadi Jánosnak, de 1455-ben ismét visszakapta. (Hazai okmt. VII., 475.) László, Szilágyi Mihálylyal török fogságba esett, honnan csak 1462-ben szabadult ki. Fia János 1489-ben a szent-benedeki konventtel egyezkedik. János fia Zsigmond, az atyja elzálogosított birtokait visszaváltja. 1512-ben a Pálos-rend részére tett alapítványt. A mohácsi vész után János király pártjához tartozott.
