Fürdőügy.
Fürdőügy.
Az emlitett egészségügyi intézményeknek nem kevésbé fontos kiegészitője volt a fürdő, melyre, ugy látszik, Kassa város polgársága meglehetős súlyt helyezett.
Kassán már a XIV. század elején kellett rendszeres fürdőháznak lennie, mert az 1399-iki jegyzőkönyvben egy uj fürdő felállításáról van szó. Ugyanebben az évben emlitik Gáspár balneatort. A mint tudjuk, a fürdősök borbélyok és sebészek voltak egyuttal. Emlitik ugyancsak a XIV. század végén a Békás-fürdőt, mely talán a mai Békazúgban, a közép-külvárosban volt. A XV. század elején a Forgách-utczában állott egy fürdőház. 1487-ben 223a város a fürdőházból 17 forintot vett be. 1473-ban Sykora András balneator polgárjogot nyert.
1556-ból, a mikor a Forgách-utczai fürdőház is elpusztult a Kassát elhamvasztott nagy tüzvészben, ámde még abban az évben újra fölépitették, fürdői árszabály is maradt fenn. A fürdős minden egyes fürdő személytől két dénárt vehetett. Az asszony, aki vizet hordott s a fejmosást végezte, kapott fél dénárt. A ki a ruhákat őrizte, annak is fél dénár járt. A hajnyiró legénynek ki-ki tetszése szerént fizetett.
A fürdőházért Pál bader 1558-ban hat forint évi bért fizetett. A fürdőház fölépitése következő összegekbe került: az ács kapott 23 forintot, az üvegesnek 4 ablakért, melybe 473 üveget tett be, fizettek 4 frt 73 dénárt.
Megjegyzendő, hogy már 1553-ban javították e fürdőházat s fizettek 6 forintot. 1698-ban ismét megujították.
A Bankóval, mint fürdőintézettel, szintén találkozunk már a XVII. század elején, nevezetesen 1612-ben. Ezentúl többször emlitik. Tudjuk róla, hogy kádfürdő volt. 1705-ben Pintér József fürdősnek 10 tallér évi bérért adja ki a város Bankót, mely a megelőző évbeli ostromkor szintén elpusztult s a városnak akkor nem volt módjában fölépíteni. A tehetős kassaiak azonban fölkeresték a távolabb levő ismertebb fürdőket is, igy Keviczky János kassai biró „ex thermis Stubnyensibus” ir levelet, melyben panaszkodik, hogy az „átkozott köszvény miatt” kénytelen Stubnyán ágyban feküdni.
