Erőteljes, egységes akaratot és annak következetes végrehajtását feltételezve, az 1704. év elején az általános helyzet még mindig Lipót császár ellenfeleinek kedvezett. Ha Miksa Emánuel és Marsin tábornagy Passau megvétele után, erőteljes offenzivába átmenve, mielőbb Bécset igyekezett volna elérni, Rákóczi pedig a Pozsony táján összpontosítandó hadainak élére állva, akár a Dunántúl északra, akár attól délre, ugyancsak Bécs felé tört volna előre, úgy a császári fővárost mi sem menthette volna meg a közeli bukástól, ami esetleg a Habsburg-háznak végleg megpecsételhette volna a sorsát. Ámde az utóbbi ellenfeleinek egyike sem állott a helyzet magaslatán; egyik sem volt komoly, erőteljes akció kifejtésére alkalmas s így a nagyon is komolynak látszó sötét vészfelhők csakhamar ismét eltűntek a már közeli vesztüket érző bécsiek feje fölött. A nagyobb hibát kétségkívül Miksa Emánuel és Marsin tábornagy követték el, mert ők voltak a hadban jártas és tapasztalt hadvezetők, míg Rákóczi magasabb hadi képzettsége, megfelelő hadvezetési gyakorlat és hadi tapasztalatok híjján a hadműveletek további folytatását továbbra is teljesen Bercsényire és Károlyira bizta, míg ő egészen hátul, szinte nevetséges kicsiségekkel, Eger ostromával töltötte idejét, holott neki, ha már előbb nem, most már feltétlenül a nyugati fronton, elől, valahol Pozsonyhoz közel volt a helye, hogy az ottani hadműveletek legfelsőbb vezetését végre személyesen átvegye. Ettől csak abban az esetben tekinthetett volna el, ha Bercsényi minden tekintetben annyira helyénvaló hadvezérnek mutatkozott volna, akire a nagy és nehéz feladatok végrehajtását nyugodt lélekkel rá lehetett volna bízni, amire azonban Bercsényinek utóbbi időben megnyilatkozó felette gyenge, erőtlen, habozó és tétova magatartása folytán számítani egyáltalában nem lehetett. És ő most is a főfeladatot, t. i. a Bécs elleni offenziva elvitázhatatlan fontosságát szemelől tévesztve, alárendeltebb jelentőségű feladatok megoldását, a Dunántúl behódoltatását tűzi ki feladatául. És ha legalább ezt az utóvégre szintén fontosnak mondható vállalkozást a kellő erővel és nyomatékkal, vagyis a rendelkezésre álló erők legnagyobb részével hajtotta volna végre, úgy elhatározása még inkább számíthatna némi helyeslésünkre. De ahogyan ő kontemplálta a dolgot, magának és ereje zömének a vállalkozás tartalma alatt úgyszólván tisztán néző- és statiszta-szerepet szánván, azzal már egyáltalában nem érthetünk egyet.
Igaz, hogy egyelőre, a kellő számú csapatok összegyűjtésének időpontjáig, a császári csapatok parancsnokai is inkább védőleges magatartásra kaptak parancsot, de ez csak az általános erőgyengeség tudatában történt s épp ezt kellett volna Rákóczinak, illetve Bercsényinek kihasználnia. Hogy a bécsi körök elvégre mégis elfogadták Heister fennhéjazó követeléseit, ez a körülmény legjobban mutatja az udvar szorult helyzetét. Ennek következtében egyelőre a magyarországi hadszíntéren is csak védekező magatartást lehetett tanusítani.