80. DARÁNYI ÉS A TÖRTÉNELMI FÁK
Egy Darányinak sokkal nehezebb zajos, nagy hazafias sikert aratnia, mint például egy Apponyinak. Új jobbágyságot csinál, megmenti minden gondtól a nagybirtokot: ez nem az igazi. De ha Apponyi elrendeli Szent Imre herceg ünneplését az ország minden iskolájában, ez hangos siker. Az ilyen sikert irigyelte meg a mágnások Náci bátyja, amikor a történelmi fák megoltalmazása jutott az eszébe.
Darányi Ignác fölhívást intézett Magyarország nagybirtokosaihoz, jelentsék be ezek, milyen történelmi emlékkel kapcsolatban álló fák vannak a birtokaikon. Ezeket a fákat a földmívelésügyi kormány megőrizni, ápolni akarja az Országos Erdészeti Egyesület segítségével.
Darányi halálra fog ijedni, ha megérti, hogy fölhívásával milyen vádat vágott a nagybirtokosok fejéhez. Magyarország históriá[já]nak legnagyobb eseményei: oligarchák lázadása és oligarchák árulása. Nekem is mutattak egy vén fát Szatmár vármegyében, Károlyi-birtokon, s úgy mesélik, hogy a fegyverletétel után az alatt a fa alatt ölte meg magát öt vén kuruc. Hajh, sok ilyen történelmi fa akadna még ma is a nagybirtokokon, ha a háborgó lelkiismeretű utódok ki nem vágatják a fákat. Csak negyvennyolcra gondoljunk: hány fa lehetett a tanúja a muszkavezető Zichyek és többiek örömének.
Mindegy: Darányi, a mániákus, veszedelmes, korlátolt Náci bácsi, akaratlanul kimondta a rettenetes igazságot. Ahol történelmi események tanúi lehettek Magyarországon a fák, ott most mindenütt nagybirtokok vannak. Magyarországnak majdnem minden történelmi eseménye egy-egy véres, bús átok. Ezt a sok átkot nagyuraink zúdították erre az országra, s nincs olyan fa, amely ne volna nálunk történelmi fa. Eberhardon is kell olyan fáknak lenniök, amelyek alatt Apponyi Albert a nemzeti küzdelem fáradalmait kipihente. Ezek is históriai fák, mint ahogyan a Csorba-tó körül is lehetnek olyan fák, melyek alatt vidám uzsonnánál így kiáltott fel egy miniszter.
– Van annyi pénze a magyar államnak, hogy a Szentiványiak ne prédálják el németeknek a bónumukat:
Óh, igen, meg kellene jelölni Magyarország történelmi fáit, nagyon sok fát. De nem úgy, ahogyan Darányi gondolja, hanem ahogyan mi gondoljuk.
Budapesti Napló 1908. január 10.