194. ORSZÁGOS VÁROS PUSZTASZEREN
194. ORSZÁGOS VÁROS PUSZTASZEREN
– Tekintetes Csongrád vármegye figyelmébe –
Tekintetes Csongrád vármegye elé fess indítványt terjesztett egy Ludovai Tóth István nevű úr. Arról van szó, hogy Pusztaszeren országos város épüljön Árpád fejedelem emlékére. Egy gigászi város, ahol csak az Árpád-szobor körül ezer holdas park tátongna. Egy pompás, szittya, szép város nyolcvanezer hold területen. Ludovai Tóth István terve elég körmönfont ugyan, de néhány pótlásra rászorul. Ezennel bátrak vagyunk előhozakodni ama néhány szükséges ideával, ami hirtelen eszünkbe jut.
Mindenekelőtt keveselljük azt a hét templomot, melyet Ludovai Tóth István proponál. Ebben az Árpád-városban legalábbis negyven-ötven templomra lesz szükség. Egyebek között megemlítjük, mint meggondolásra méltó ötletet, egy Apponyi-bazilika építését. Sajnosan nélkülözzük Ludovai Tóth István tervezetében a kolostorokat. Hát lehet-e ma Magyarországon városalapításra gondolni szerzetesek nélkül?
Mindenesetre ajánljuk, hogy az Árpádváros olyan logikus metropolis legyen, mint Budapest. Nehogy véletlenül elegendő ház legyen benne, mert akkor tönkremennek a háziurak. Sejtjük, hogy Ludovai Tóth István magas házakat óhajtana látni az országos városban. Ez ellen is van néhány nagyon komoly kifogásunk, de csak eggyel állunk elő. Népünk abszolúte nem a legjelesebb városalapító népek közül való a szumir idők óta. Szegeden a bennszülött szegedi ember ma se mer a háztövi trottoáron járni, mivel nagyon helyesen azt tartja, hogy a magas ház, ha ledől, nagy bajt csinál.
Nyilván egyetemet is szánt Árpád-városnak Ludovai Tóth István, ha már Szegednek Apponyi akaratából álla koppant. Ez egyetemre csupán ama budapesti tanárok fiúutódai alkalmazandók, kiknek apái ökrök voltak, de ha kellett, ha nem kellett, szerették a hazát. A Kmety Károlyok és Herczeg Mihályok nevét ne felejtsék el a városalapítók.
Fontos dolog, hogy arisztokráciánkat beédesgessük az új városba. Arisztokrácia nélkül nincs nagyvárosi élet, nincs igazi városi luxus. Kaszinókról, leány-barlangokról s lóversenyterekről nem hallunk a Ludovai Tóth István indítványában.
Ennek a városnak olyannak kell lennie, amilyennek most Magyarország indul. Legyen egy városrész kizárólag a földönfutók és nyomorékok számára. Egy városrészt a munkabíró parasztok és más pórok foglalnak el. Egyet, természetesen jól körüldrótolva, a zsidók. Külön városrészük legyen a jobb módú és kölcsönképes polgároknak. A többit talán részleteznünk sem kell. A kopott és kevésbé kopott dzsentri, a mágnások, a papok a város szívében élnének, a legszebb házakban az Árpád-szobor körül.
A közköltőt talán előre meg lehetne állapítani, mert lesz. Azonban előre ki lehetne mondani, hogy azt szegénység arányában fogják kiróni. Minél koldusabb valaki, annál gyümölcsözőbben működjék adójával városa javára.
Még az asztaltársaságokról lehetne beszélni, de ezek talán maguktól is meg fognak születni. Azonban fontos dolog, hogy az új metropolis, mely föltétlenül önálló municípium lesz, függetlenségi főispánt kapjon. Ami a képviselőválasztást illeti, intézzék el majd együtt a függetlenségi párt és a néppárt.
Nem szándékoztunk tanulmányt írni, de e pár tanácsoló megjegyzésünk talán nem volt fölösleges.
Budapesti Napló 1907. augusztus 23.
A. E.
