188. MEZEI ÉS PASQUALI
188. MEZEI ÉS PASQUALI
– Hogyan derül ki az ártatlanság? –
Mezei István kiderült ártatlanságának miközben hangosan tapsolunk, olvassuk a Gerolamo Pasquali mulatságos esetét. E szép nevű olasszal semmi afféle nem történt, mint Mezei Istvánnal, s ha börtönben ült, jó helyen ült. Valami negyven vétség és bűn listáját olvasta fejére a büntető igazság. Azaz a kényes és kényelmes társadalom veszedelmesnek találta Pasquali urat és elzáratta.
De mit tesz Isten? Pasquali úr váratlanul örököl. Meghal Milánóban egy asszony, akinek nincs örököse. Ellenben van neki egy félmilliónyi készpénze, egy gyönyörű villája, műgyűjteménye. E gazdag és megboldogult nőnek egyetlen öröklőképességű rokona Pasquali. Unokaöccs, miként azt utólag és kutatva megállapítják.
Szegény Mezei István, neki bizony sokáig kellett várni. El kellett jönnie a nyárnak, amikor az újságok kénytelenek emberségesebb dolgokkal is foglalkozni, mint a politika. Nem örökölt ugyan, de a fogságból kiszabadult s ebből nem szabad valami vidám tanulságot kihozni.
Olaszországban melegebb a táj, szenvedélyesebb és boldogtalanabb az ember. Többet botlik, mint máshol, tehát többet ül börtönben is. Azonban, csodálatos eset, a bírák éppen olyanok, mint nálunk. Van szívük, van bátorságuk, van paragrafusuk. A római jog gyalázatosabban eleven ott, mint bárhol.
De folytassuk a Pasquali úr esetét. Pasquali táviratot kap a börtönbe, hogy örökölt. Sokat örökölt, váratlanul örökölt, egy vagyont örökölt. Rögtön szabadságot ad neki a börtönigazgató. Nem kell sajtóakció, lárma, jogászkodás. Az a kicsi tény, hogy Pasquali egy milliócskát örökölt, fölpattantja a börtönajtót. Pár nap múlva hatezer líra érkezik a fegyházba. Pasquali küldte, hogy fegyenctársai ürítsenek egy jó poharat az ő egészségére. A bankett nagyszerűen sikerült. Az első tósztot a fegyházigazgató mondotta őfelségére, a legelső olasz emberre, a királyra. Azután a legnagyobb büntetésű fegyenc szónokolt, s poharát természetesen Pasquali úrra ürítette.
Ez az egész kis írás banális, mint az élet. Gyöngébbek kedvéért ezennel még banálisabb lesz. Ült volna csak ártatlanul a börtönben Pasquali úr. Ült volna ártatlanul és koldus módon, mint Mezei István. Sőt hozzáírhatjuk, hogy Mezei István egészen véletlenségből szabadult ki. De örökölt volna legalábbis egy félmilliót a disznó. Már akkor is szabad volna, ha valóban ő küldte volna a másvilágra ama bizonyos nőt.
Budapesti Napló 1907. augusztus 17.
Lellei
