147. ZENGAN ÉS DRAGOJ
147. ZENGAN ÉS DRAGOJ
Képviselő urak itt Budapesten, ide tessék hallgatni. Hallgasson ide Vajda úr is, Somogyi Aladár úr is. Zengan és Dragoj esetét hallgassák meg, melynek híre a legsötétebb Hunyad vármegyéből jön. Zengan és Dragoj, pálinkázó falusi gazdák, összetűztek a Vajda-ügy miatt. Egyre-kettőre Zengan úgy belemártotta kését Dragojba, hogy Dragoj azonnal elaludt. Dragojt felboncolták, eltemették s most következik Zengan. Zengant elveszik a családjától s becsukják sok esztendőre. Két család hát bizonyosan elpusztult eddig. Csupán ez egyetlen szóváltás miatt. És talán holnap Zengan és Dragoj ügye miatt tűz össze megint halálosan két szerencsétlen, együgyű ember. Egy fölmenő ágon is íme nagyon termékenynek igérkezik a Vajda-ügy.
De urak, képviselő urak, kérdezzük: van önöknek lelkiismeretük? Lelkiismeretet mondunk, nem tudást, műveltséget, emberséget és ízlést. Én úgy tudom, hogy Vajda úrnak kutyabaja sincsen. Nő, növekszik ad astra, ünnepelteti magát, nagy ember a hasonszőrűek között. Nemkülönben arról értesülök, hogy Leszkay Gyulának a szívébe kést nem szúrtak. Somogyi Aladár még mindig három emberrel fogatja le magát, ha baj van. Hentaller és öccsei is élnek és nyilván nagyon jól élnek. Azt pedig nehéz volna hirtelen megmondani, hogy ki volt a nagyobb komédiás? Vajda volt-e vagy – nem Vajda? Az bizonyos, hogy Vajdának a román hazafiaskodás gyümölcsözik jól. De talán Somogyi Aladárék sem hiszik komolyan, hogy a hazát ők megmentették. De talán azt sem, hogy a komédiát mindenki komolyan vette? Hát mi az, ami az egész ügyből csakugyan komoly? Zengan és Dragoj és mindazok, akik az úri képviselők dolgait komolyan veszik. Ez a komoly a Vajda-ügyben, a komédiában: a komédiát komolyan vevő publikum.
Isten és az ügyészség nekem bűnül ne rója, van egy gondolatom. Jobban járna ez az ország, ha a Zenganok és Dragojok játszanák a komédiát és a Vajdák és Somogyiak vennék késesen és komolyan a dolgot. Ha naponként egy-két képviselő úr azután vérben maradna, könnyeinket letörülnők avval a vigasztalással: elveikért haltak meg. Ez értelemben előre, képviselő urak itt Budapesten.
Budapesti Napló 1907. június 29.
A. E.
