83. ZÁTONYON
83. ZÁTONYON
– Salgó F. László regénye –
Írunk a Salgó F. László regényéről, mert nagyon tanulságos könyv ez. Vannak átlátszó emberek, kiken egész típusokat tanulmányozhatunk. A mese magyar Jupiterjének, sőt Hadurának, Jókainak a rossz tanítványai ők, a Salgók. Fantáziájuk félszeg és kicsi, művész pedig nincs bennük egy Hüvelyk Matyi nagyságú. Magyarul alig tudnak jobban, mint a periratozó fiskálisok. Stílusukat aztán a harminc éve élt novellisták dagasztják. Salgó F. László pláne más dolog miatt is nevezetes. Ő visszatér a derék magyar novellistaősök példájához. Egyenesen a főrangú világ életéről ír. Mintha volna ennél élettelenebb, semmibb világ. S mintha Salgó F. László sohsem fordult volna meg más társaságban is. A regényt egy kötetté hosszabb novella pótolja ki. Ez a novella már jóval különb írás az úgynevezett regénynél. Ismerősebb emberekről ír benne nyilván Salgó. Aztán talán véletlenül reávetődött valami kis sugara a szarkasztikus mosolygásnak, mellyel legjobban lehet modern történeteket megvilágítani. De ez a novella is csak dadogás még. Bármily kegyes hajlandóságok mellett sem tudunk elnézőbbek lenni Salgó F. László regényéhez. Mert Salgók még az arrivék között is sokan vannak. Csak ezek már rutinosabb, folyamatosabb és ravaszabb írogatók. Mikor érkezik el már nálunk is annak a belátása, hogy az írás művészet, melynek megvannak a maga külön művészi törvényei? Az anekdota-írók, a magyar írójelesek nagy része, a fiatal generáció egy részét is tönkretették. Salgó F. László könyve nekünk arra adott alkalmat, hogy ezt újra elmondjuk, isten tudja, hányadképpen és hányadszor.
Budapesti Napló 1906. február 4.
(A.)
