78. DÓCZI LAJOS GOETHE-FORDÍTÁSA
78. DÓCZI LAJOS GOETHE-FORDÍTÁSA
Ötszázoldalas, hatalmas kötetben Goethe költeményeinek magyar fordítását ajándékozza a magyar irodalomnak Dóczi Lajos. Előszó helyett írott jegyzetében bejelenti, hogy fordítói pályájának végén áll. Három évnek nagy munkáját szánta e könyvre, s nagyon kellett éreznie s értenie Dóczinak e kis Goethe-versét:
Csak a való nyomán
Törni a szép után.
Én is rátértem ám
Erre az útra…
S rászokva megbarátkozám
Új gyönyörökkel,
De teljes korra jutva
Hiába – csak a görög kell.
Törni a szép után.
Én is rátértem ám
Erre az útra…
S rászokva megbarátkozám
Új gyönyörökkel,
De teljes korra jutva
Hiába – csak a görög kell.
Dóczi, a poéta is, hát visszatér a göröghöz s Goethéhez. Természetes, hogy nem Goethe összes verseit nyújtja nekünk. De nagy ízléssel mind összeszedte s „új életre keltette” mind a verseket, melyeket az irodalom számontart. Nyolcezer verssor muzsikál hozzánk e könyvből, mely sok hibája mellett is különb minden eddigvaló Goethe-fordításnál, több is és nagyobb is. Fordító művészete Dóczi Lajosnak diadalt ül Goethe verseivel. De a fordító Dóczi régi hibái is diadalt ülnek. Nagy formatalentuma, túlzott hűség-mániája s gazdag rímfaragása vajmi sokszor letörlik az eredeti vers minden szépségét. Ő, aki a Schweizer Liedből nyugodtan csinál Tót leány dalát, retteg egy rímjátékot meg nem csinálni, ha hol Goethe cselekszi. És ha a német Zeusz érzései nagyon kristályosak is, csak lerajzolni őket nem lehet. Dóczi pedig nagyon sokszor mindent otthagy az érzés, a hangulat melegségéből a – Goethe verseiben. A kis magyartalanságokat megbocsátjuk, a meg-megbicsakló nyelvérzék hibáit is. Mert ez a könyv mégis nagy és lelkes munka. Poétának és az európai irodalmakon nevelkedett ízlésű embernek könyve. És még mindig olyan fordító munka, amilyen nekünk sok – hiányzik. Könyvét dr. Voinovich Gézáné Szalay Gizella úrnőnek ajánlotta Dóczi. Lampel R. könyvkereskedése adta ki, s tizedik kötete Dóczi Lajos munkáinak.
Budapesti Napló 1906. január 28.
(A.)
