Közlekedés
Közlekedés
Magyarország az 1939-ben és 1940-ben visszaszerzett területeken nagyjából azokat a utakat és vasutakat kapta vissza, amelyeket 21–22 évvel korábban elveszített, újak építésére nem sok példát lehetett találni, ilyen kivétel volt például a Visó-völgyi vasút. A korabeli katonai szakértők megállapításaiból az tűnik ki, hogy a román területeken még a közutak karbantartása is elmaradt.20
20 Zentay, 42–43. o.
Amíg a trianoni ország összeköttetése Kárpátaljával, kiváltképp 1940 őszétől, jó volt, az Erdélyt megosztó déli határ szeszélyesen kanyargó vonala rendkívüli nehézségeket okozott. A legnagyobb közlekedési problémát a Székelyfölddel való vasúti összeköttetés hiánya jelentette: a Marosvásárhely és Kolozsvár közötti vonalszakasz, az úgynevezett „Göring-has” területén,21 Romániánál maradt. Amíg át nem adták a Dédát és Szeretfalvát összekötő sínpárt, a Székelyföldre menő és onnan érkező teljes személy- és teherforgalmat a Beszterce és Szászrégen közötti országúton 39kellett lebonyolítani.22 Ez az út ráadásul, a határhoz való közelsége miatt, hadiszállítások útvonalaként csak ideiglenesen jöhetett számításba. A határ mellett futott a Nagyvárad–Kolozsvár vasúti fővonal és a vele párhuzamos műút is, ami katonailag használhatatlanná tette a gyér hálózat legfontosabb szakaszát.
21 Az Erdélyt kettéosztó, a második bécsi döntéskor, 1940-ben megrajzolt mesterséges határvonalba, Nyárádtőtől húzódó Kolozstótfalunál végződő, fordított U-alakú horpadás ékelődött be az ország testébe, a kissármási földgázlelőhely német érdekeltsége miatt. Korabeli szóhasználattal ezt a beékelődést nevezték „Göring-hasnak” vagy „Ribbentrop-könyöknek.”
22 A VKF többször is kénytelen volt határozott utasításokban szabályozni az útvonal forgalmát. A bevonuláskor és azt követően a gyalogmenetet például csak éjszaka engedélyezték, hogy a motorizált járművek időben elérhessék rendeltetési helyüket. A IX. hadtest válaszleveleinek határidejét a szokásos egy hétről kettőre emelték. HL HDM B/236. 6 sz. mikrofilm-lap.
