teher
teher – ‘‹tartani, emelni, hordozni való› súly’: ‘gond, kötelezettség’: terhére van, nagy terhet ró rá; ‘ingatlanra betáblázott adósság’: tehermentes ház; ‘terhesség’: teherbe esik. Származékai: terhes, terhesség, terhel, terhelés, terhelt, terheltség, terhelő.
A német Tracht (‘viselet, teher’) bajor-osztrák trächt alakjának átvétele; ezek a tragen (‘hordoz’) ige származékai. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta, majd a szóvégi t elmaradt, mivel tárgyragnak érződött: trächt ⇨ tereht ⇨ tereh: … hogy nézni is tereh (Arany). Ebből mint hangzóvesztő tőből jönnek egyes toldalékos alakok: terhek, terhet, terhes, terhel; az alanyeset (~) és a hosszabb tő (teherben, teherrel) hangátvetéssel alakult ki, akárcsak a kehely esetében. Lásd még tragacs, trágár.
