Cirkonium
Cirkonium (zirkonium). Négy vegyértékü kémiai elem; jele Zr, atomsulya 90. Az elem oxidját már Klaproth ismerte fel 1789. Magát az elemet szin állapotban Berzelius állította elő 1824. a káliumcirkonfluoridnak fém káliummal való redukciója utján. Az igy előállított C. amorf. Kristályos C.-t Troost ugy állított elő, hogy káliumcirkonfluoridot aluminium fémmel összeolvasztott, a kihülés után a megmeredt tömeg felületén C. apró kristályokban volt kiválva. Szin állapotban a természetben nincsen; vegyületei ritkák. A legismertebb a cirkon ásvány, melynek főalkatrésze a C. szilikát ZrSiO4. Az amorf C. szénfekete por, porozitása oly nagy, hogy levegő-üres térben kiizzítva, a kihülés után a levegőn az izzás hőmérsékéig fölhevül. Az elektromosságot nem vezeti. Levegőn hevítve meggyulad és erős fénynyel C. oxiddá ég el; savak alig támadják meg, de fluorhidrogénsav (folysav) hidrogen fejlődése közben feloldja. A kristályos C. fém fényü, törékeny és igen kemény test. Fajsulya 4,15. Fajhője 0,666. A vörös izzás hőmérsékén még nem oxidálódik és csupán a durranó gáz lángjában ég el. A fluórhidrogénsav szintén könnyen feloldja. A C. kémiai jellemét illetőleg felemlíthető, hogy inkább negatív, tehát savképző elem, de olyan vegyületeit (C. sókat) is ismerjük, melyekben mint fémgyök szerepel. Még leginkább a szilíciumhoz hasonló sajátságu; azonban mintegy az átmenetet képezi a pozitív és a negatív elemek között. Vegyületei közül említhetők: a C. dioxid (vagy vízmentes C. sav) ZrO2, amelyet a C. tartalmu ásványokból készítenek. Fehér áttetsző darabkákból áll, melyeknek élénk gyöngyház fényük van. F. s. 5,45. A C. hidroxid Zr(OH)4 a C. savsókból ammóniával leválasztható és külsejére nézve a kovasavhoz hasonló. E vegyületben a hidrogén fémekkel helyettesíthető, amidőn a C. savsók keletkeznek, azonban a Ho2ZrO3 (meta C. savból) származtatott sók is ismeretesek. - A C. klórral való vegyülete képződik akkor, ha a C. oxid és szén elegyét klórgázban izzítjuk. A C. klorid ZrCl4 szintelen sószerü tömeg, mely vizben erős hő fejlődése közben feloldódik. Vizes oldatát berürítve, a kristályosítható C. oxiklorid ZrOCl2 képződik. A C. bromid ZrBr4 és C. fluorid ZrF4 is ismeretes. A legutóbbi vegyület a C-nak fluórhidrogénsavban való feloldásakor keletkezik. A C. sói színtelenek és ha vízben oldhatók, összehuzó, savanykás izüek. Oldataiból lúgok C. hidroxidot választanak le. Sóskasavtl fehér (C. oxálát) csapadék válik le. Káliumszulfát oldattól is csapadékot kapunk, mely bázisos kénsavas C.-ből áll. - A C. szulfát Zr(SO4)2 készíthető ugy, hogy C. oxidot kénsavval melegítünk és a sav fölöslegét az izzás hőmérséklete alatt elűzzük. E vegyület forró vizben könnyen oldódik és az oldatnak beszárítása után mint gummiszerű anyag marad vissza. Ha a C. szulfátnak kevés kénsavval elegyített oldatát besürítjük, Zr(SO4)2.4H2O kristályokban válik ki. - a C. nitrát Zr(NO3)4 előállítható ugy, hogy C. hidroxidot salétromsavban oldunk fel, az oldatot bepárologtatjuk. C. sók oldatához alkali karbonátok oldatát csepegtetve, kezdetben válmány nem képződik, de ha a só oldatához alkáli kárbonátnak fölöslegét adjuk, széndioxid fejlődés közben csapadék keletkezik, mely bázikus C. kárbonátból áll.
