KUNKOR
KUNKOR, (kun-k-or) fn. tt. kunkor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Göngyölödött valami, különösen a füveknek ilyetén növései. Gyöke a görbedést jelentő kun, melyből lett kunog, kung, kungó, kungor, kunkor. 2) Az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből való növénynem, melynek kitünő jegye, hogy göngyölödött füzérei vannak. (Heliotropium). Megegyezik vele hangban a rövidebb kukor, melyből ered kukorodik, mint kunkorból kunkorodik. Rokona zsugor, zsugorodik is.
