Ferula
Ferula L. (növ., husáng Brassainál, büdör Frivaldszky Imrénél, ütöke Barranál) v. pálcakoró, az ernyősek többnyári, kopasz, gyakran deres kórója, szárnyasan összetett, nagyon soksallangu levelekkel, melyeknek legutolsói gyakran fonálnemüek v. igen aprók, ritkábban szélesek. Virágernyője nagy, többnyire soksugaru, galléra és gallérkája többnyire soklevelü, virága sárga, gyümölcse kerekded v. hosszas, nagyon lapított, a szélen széles szárnynemü szegélye van. Mintegy 60 faja (hazánkban kettő: F. Heuffelii Gris. és F. Sadleriana Led.) a mediterrán vidéken s keleten Ázsiának centrális részeig terem, sok fajának gyökerében meg a szárában sok mézgagyanta van, ilyen a F. galbaniflua Boss. et Butore, s a F. rubricaluis (Boiss.) is Persiában. A F. Narthex Boiss. 3 méter magas, hatalmas gyökere fején a régi levélhüvely maradéka üstököt alkot, hüvelye igen nagy és felfuvódik. Tibetben asa foetidát nyujt (l. Aszandkóró). A F. Sumbul Hook fil. terméke a Turkesztánban és Közép-Ázsia pusztáin a pézsmaillatu, füszeresen keserü sulubulgyökér. A F. Tingitana L. Afrika É-i részén, Chioson, Rhoduson, Sziriában és Palesztinában, az afrikai ammoniacum termő növénye. A F. communis L. mediterránvidéki 3-4 m. magas kóró. Szárából diszes sétabot készült, de a vizbe áztatva a rabszolgát és deákot fenyítették vele, innen ered a ferula minaces (a. m. ferulával fenyegető) mondás is. Bele Sziciliában régen, sőt ma is taplónak használatos. Egy persa, különben még ismeretlen F. fajnak terméke a sagapenum v. sagapinum nevü mézgagyanta, melylyel már Dioskorides is gyógyított. A F. alliacea Boiss. terméke Persiában a hing-asa, Bombayba hajóval szállítják s ott használják.
