VEREKĚDIK
VEREKĚDIK, (ver-e-kěd-ik) k. m. verekěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Két meghasonlott fél haragos, boszus indulatból viszonyosan veri egymást. Aki verekedni akar, botot könnyen talál. (Km.). 2) Különösen csatában, harczban küzködik, fegyveres kézzel tör egymás ellen. 3) Néha am. mást vereget, a nélkül hogy visszavernék őt. 4) Erőszakkal, törekvéssel, vergődve, s mintegy akadályokba ütközve tesz valamit, vagy jut valahova. Nagy nehezen kiverekedni a sok nép közől. Általverekedni a bajokon. Béverekedik mennyeknek országába. (Csúzi Tromb. 335. 1.). Magas polczra, hivatalra fölverekedni.
