RÚTSÁG
RÚTSÁG, RUTSÁG, (rút-ság) fn. tt. rútság-ot, harm. szr. ~a. Általán, undort, utálatot okozó mocskos, piszkos állapot, vagy tulajdonság. Külérzékeket visszataszító, erkölcsi illemet, s gyöngeséget sértő rútság. Különösen am. genyedség. Sok rútság folyott ki sebeiből. A kelésből kinyomni a rútságot. A régieknél annyi is mint gyalázat. „Tisztességes rútság (gyalázat), jó igyért (ügyért) meghalni.“ Erkölcsi mondat a XVI. századból.
