LOMP
LOMP, (lom-p) fn. tt. lomp-ot, harm. szr. ~ja. Molnár Al. szerént latinul sacconia, mely zacskót vagy zacskó, zseb gyanánt lógó valamit jelent. Szabó Dávidnál am. kalap módra öszve vert posztó neme. Ha származékát (lompos) veszszük tekintetbe, am. lelógó, alábugyogó ruharész. A p, valamint a lomb szóban a b, úgy látszik nem egyéb, kifejlett u hangnál, mi előbb v. majd b és p ajakhangokká változott által: lom-u, lom-v, lom-b v. lom-p. Egyébiránt a b mint toldalékhang, valamint a német nyelvben, kivált a régiben az m végzetü szóknál igen divatos, mint: Wurm, Wurmb, darum, darumb stb., úgy a magyar lomp szóban is lehetséges, hogy a p nem egyéb, mint toldalékhang, és az egész lomb v. lomp szó csak nyomatékosabban kifejezett lom, azaz lógó valami. Hasonló hozzá hangban és értelemben a német Lump, Schlumper és Schlamm.
