IGAZ
IGAZ, (ig-az) mn. tt. igaz-at. Gyöke a maga nemében valami jót jelentő ig, (jog, jó). 1) Am. az észtan és ismetan szabályaival, a valósággal megegyező, azok által jóvá hagyott. Igaz állítás, itélet, okoskodás. Igaz mondás. Nincs szerencséje az igaz mondáshoz. (Km.). Igaz mondás nem emberszólás. (Km.). Igaz értelem, beszéd. Igaz-e? Ez nem igaz. Egy szó sem igaz benne. Igazat megvallván.
„Ha jutalmat a hív nem kap,
Nem igazat papol a pap.“
Nem igazat papol a pap.“
| Népvers. (Terhes Sámuel költeménye). |
2) Becsületes, egyenes szivü, nem tettetett, nem alattomos, nem ál utakon járó, az erkölcsi szabályok határai között maradó, működő; erkölcsileg jó. Igaz ember. Igaz barát, barátság. Ritka madár az igaz barátság. (Km.). Igaz szándék, akarat. Igaz indulat, vonzalom, hajlandóság, hűség, ragaszkodás. Igaz járatban lenni. Igaz járatbeli.
„Hogyha ekképen nem cselekesztek,
Az igaz útról eltévelyedtek,
Isten haragját fölgörjesztitek.“
Az igaz útról eltévelyedtek,
Isten haragját fölgörjesztitek.“
| Panaszló ének 1549-ből. (Thaly K. gyüjt.). |
3) Valódi, eredeti, sajátos, nem hamisított. Igaz gyöngy. Igaz hit. Igaz magyar. Igaz kenyér. Meghozta az igaz kenyér. (Km.). 4) Jogos, törvényes. Igaz biróság. Igaz itéletet hozni. 5) Használták a régiek nyomosbitásul is mintegy ,igen‘ vagy ,egészen‘ v. ,nagyon,‘ v. ,nagy‘ helyett, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben: igaz elég am. nagyon v. teljesen elég; igaz ideje már am. nagy ideje már; igaz úgy tön am. egészen úgy tön. 6) Használják főnevül is, amidőn jelentése a) Oly ismeret, mely az ismetan szabályaival megegyezik. Igazat mondani. Föltalálni az igazat. Nincs igazad. Őneki igaza van. Mondj igazat, betörik a fejed. Ami észtanilag nem igaz, természettanilag sem lehet az. (Verum, veritas). b) Jog; törvény; szabály. A természet igaza szerént (Martonfalvi). Isten igaza. Isten igazában. Igazat tartani valamihez. Nemzet igazai. Sinór igazában (szabálya, vonala szerént).
