ESZTERÓ
ESZTERÓ, ESZTERÚ, fn. tt. eszteró-t. Dunán túl am. víz árja ellen készitett erős gát, töltés, melynek alapját kecskelábak, gerendák teszik. Eléfordúl a Góry-codexben, hol fogas állást jelent, melyre a húst akgatják, pl. a mészárosok. Ez életen rágalmazók hasonlatosak az mészáros ebeihez, kiknek veres az ajakok, és nem gondolnak az esztróba vetett szép hússal. (8. l.) Parancsolá, hogy űtet felvongyák az esztróra. (28. l). A Nádor-codexben valamely kínzó eszközt jelent: „Szent Adorján eszterún viteték a császár eleibe.”
Alaphangra és értelemre rokon az esztrenga szóval, és idegen eredetünek látszik, s a latin stringo és német streng szókkal rokonítható. V. ö. ÖSZTÖRŰ.
