Aztán kivitt a külső udvarba északi irányba; ahhoz a kamrához vitt, amely az elkülönített hellyel átellenben és az észak felé néző építménnyel szemben volt.
A hossza száz könyök volt az északi felén, a szélessége ötven könyök.
A belső udvarban a kapukkal szemben és a külső udvarban a kikövezett úttal szemben karzatok voltak egymással szemben három emeleten.
És a cellák előtt tíz könyök széles és száz könyök hosszú folyosó volt, amelynek kapui északra néztek.
A felső kamrák valamivel kisebbek voltak, mint az alsók és a középsők, mert a karzat elfoglalta előlük a helyet.
Háromemeletesek voltak ugyanis, és nem voltak oszlopaik úgy, mint ahogy oszlopok voltak az udvarokban. Ezért volt kevesebb terük, mint az alsóknak és a középsőknek.
A külső fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányába a kamrák felé húzódott, ötven könyök hosszúságú volt.
Mert a kamrák hossza, amelyek a külső udvarban voltak, ötven könyök volt, a templom előttieké meg száz könyök.
A bejárat e kamrák alatt kelet felől volt, ha az ember a külső udvarból jött.
Az udvar falának szélességében déli irányban az elkülönített hely előtt és az épület előtt ugyancsak kamrák voltak.
Előttük út volt, mint az északra fekvő kamráknál: hosszúságuk, szélességük, minden kijáratuk, egyéb berendezésük és ajtajaik ugyanolyanok voltak.
Olyanok voltak, mint a déli kamrák bejáratai: minden út kezdetén volt egy bejárat a kelet felé néző fallal szemben, annak a bejáratánál.
És így szólt hozzám: „Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, a legszentebbnek a kamrái, ahol a papok, akik az Úrhoz közelíthetnek, elfogyasztják a szent adományokat. Oda tegyék le a szent adományokat, az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert az a hely szent.
És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélyből a külső udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez.”
És amikor befejezte a belső templomépület mérését, kivitt a kelet felé néző kapuhoz, és megmérte körös-körül a templomteret.
Megmérte a keleti oldalt a mérővesszőjével: ötszáz könyök. Aztán megfordult, és
megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel. Aztán megfordult,
megmérte a déli oldalt, és ötszáz könyököt mért a mérővesszővel.
Megfordult, és megmérte a nyugati oldalt: ötszáz könyök a mérővesszővel.
Négy irányban mérte meg a falat körös-körül minden oldalukon - ötszáz könyök hosszú és ötszáz könyök széles -, hogy a szentet elkülönítse a közönségestől.