Pleisztocén domborzatdifferenciálódás
Pleisztocén domborzatdifferenciálódás
A pleisztocén felszínalakulás jellemzői a felületi és vonalas folyóvízi erózió és akkumuláció, a szél pusztító és felhalmozó munkája, a lejtős tömegmozgások, deráziós, szoliflukciós, suvadásos folyamatok, aminek eredményeként poligenetikus domborzat- és formaegyüttesek jöttek létre. Ugyanakkor dombságaink szerkezeti-morfológiai képének és egyben nagyformáinak kialakításában a negyedidőszaki kéregmozgásoknak is alapvető szerepük volt. Ekkor teljesedett ki a domborzat differenciálódása: az önálló dombságok környezetük fölé magasodó, többnyire tagolt, tájképformáló térszínekké váltak, a hegységköziek és hegységelőteriek szintén elkülönültek közvetlen szomszédságuktól és többé-kevésbé feltagolódtak. Míg középhegységeinkben 200–300, esetenként 400–500 m-es, dombsági felszíneken 150–200 m-es emelkedésre került sor.
Jellemző a szerkezeti-morfológiai elemeknek az alaphegység fő- és harántcsapásához igazodó iránya. Pl. a Dunántúli-dombság nyugati felében a hosszú meridionális völgyek és hátak rendszere az uralkodó, keleti felében viszont – a nagyobb völgyeket előrejelző szerkezeti mozgások fiatalabb újraéledése következtében, amelyek a fő csapásirányt követték – féloldalasan kiemelt, aszimmetrikus köztes platók alakultak ki. Ezek északi peremei meredekek és magasak, dél felé viszont lankásan ereszkednek le. (A délies irány nemcsak felszínükre, hanem az általában löszös takaró gyakran pannóniai feküjére is igaz: ennek köszönhető pl. az 1986. évi balatonföldvári partcsuszamlás viszonylagos korlátozottsága, nevezetesen a csúszólapként szereplő pannóniai agyag felszíne dél felé lejt, a balatoni aktív magasparttól nem a tó, hanem ellenkező irányba.) A fentiekkel függ össze, hogy az e platók között kialakult völgyek (Kapos, Koppány, Kis-Koppány, Jaba, Danal, Péli, Miszlai, Alsóhidas, Völgységi-patak stb.) keresztmetszete is erősen aszimmetrikus.
A szerkezeti-morfológiai kép a más típusokba tartozó dombságokon is legélesebben a völgyhálózat kialakulásában és jellegében jut kifejezésre. A fővölgyeknek a mélyszerkezettel való kapcsolatára utaltak a Réthly Antal által már 1952-ben kiértékelt földrengések szeizmotektonikai adatai is. Ugyanis a földrengésekkel kapcsolatban megállapított fő- és mellékszeizmotektonikai vonalak mindenütt völgyben haladnak, ami a völgyek tektonikus eredetére enged következtetni.
